Nemrég felidéztük, milyen akváriumban focizni, most egy másik szabad éghez szokott labdajátékot parancsolunk a falak közé, és megismerkedünk a világ létező leghatékonyabb fogyókúrájának szabályrendszerével. A squash, ami igazából csak annyira fallabda, mint például a pelota, leginkább úgy írható le, mint a tenisz biturbó változata, ahol annyira durván pörögnek az események a meccseken, hogy még a labdát is be kell melegíteni hozzá. Tényleg.
A játék ősének számító rackets a londoni adósok börtönében jött létre, de bizonyos források emlegetnek szerzeteseket is, akik két rózsafüzér között a játék kezdetleges változatával szórakoztatták magukat (kezdjük úgy érezni, hogy nincs is a világon sport, ami ne állítaná magáról, hogy Hadrianus kedvenc játéka volt).
A squash hangutánzó szó, azt a hangot kell magunk elé képzelnünk, amikor a fagyit kiszerencsétlenkedjük a tölcsérből, és a földre esik, ami természetesen a labda puha voltára utal. A magyarnak nem tetszett a szkvass név, ezért rögzült helytelenül a gyűjtőnévnek számító fallabda, ami hivatalosan magába foglal egy csomó más, jellegében hasonló játékot.
Squash-ban 1930 óta profi világbajnokot is hirdetnek, de a játék bázisát a hobbisportolók jelentik. A tévében biztosan keveseknek tetszik meg, mert nehéz élvezetesen közvetíteni, de a mozgás örömében kikapcsolódást keresőket úgy szippantja be, mint a világvégeszekta a darkokat.
A squashpálya 9,7x6,4 méteres, egy mérkőzés terhelését pedig pont úgy kell elképzelni, mint egy ekkora panellakás kifestését. A játék lényegének felfogásához elég két perc: a szemben levő falnak kell nekiütni a labdát a kezünkben tartott ütővel, ha lehet, akkor úgy, hogy a visszapattanóval ne tudja ugyanezt szabályosan megtenni az ellenfél. Ennyi, tessék menni squash-olni, a többit majd menet közben megtanulja mindenki.
Óvatosabbaknak következzenek a részletek.
A Service Boxba elég az egyik lábunkat belehelyezni (a vonalhoz nem érhetünk), és már mehet is a szerva a szemben levő falra, a Service Line és az Out Line közé, ahonnan az ellentétes oldal hátsó udvarába kell érkeznie. A fogadónak nem muszáj megvárnia, hogy földet érjen a szerva, le is röptézheti, de arra vigyáznia kell, hogy egynél többet ne pattanjon a földön. Az oldalfalakat annyiszor használja a játékos, ahányszor akarja, de a földön a második pattanás a poén elveszítését jelenti. Amennyiben a szerváló nyeri a pontot, helyet cserélnek, és a másik Service Boxból adogathat újra.
A Service Line-nak nincs egy labdamentben más jelentősége, helyette új határvonal lép életbe: a szemben levő fal alján látható Tin, ami egy általában alumíniumborítású, 0,45 m magas sáv, felette egy vonallal. Ha a labda érinti akár ezt a vonalat, akár az összes falon végigfutó Out Line-t, az outnak számít, és aki odaütötte, elveszíti a pontot. A játékosoknak felváltva kell a labdát a főfal szabályos területére ütniük, ami már magában nem olyan egyszerű feladat, mert bár a távolság nem nagy, a labda, az az átkozott kis bogyó igen makacs teremtés.
A felhasznált gumikompozíciók miatt léteznek gyorsabbak (először érdemes ilyenekkel próbálkozni), a profik viszont a két sárga pöttyel jelöltet csépelik, amihez nem árt, ha gyors lábak párosulnak. Egy profi labdával próbálkozó kezdő azt fogja tapasztalni, hogy a teljes felsőtestből ütött golyó épphogy elvánszorog a falig, majd egy tál tejbegrízt idéző nyugodtsággal a földre cuppan.
Egy mérkőzés maximum öt játszmából áll, mindegyikben 11 pontot kell elérni a győzelemhez.
A ma érvényes pontozás értelmében minden pont érvényes, tehát nem szükséges megnyerni a szerva jogát. Az amerikaiak persze itt is különcködnek, az ő rendszerükben (PARS – point-a-rally system) egy szett 15 pontig tart, és ez már akkor is így volt náluk, amikor Európában még csak a szervából elért pontok számítottak.
Mivel a labda jobbára észvesztő sebességgel közlekedik a pályán, előfordul, hogy a pozíciót kereső, vagy a labdát üldöző játékosok útja keresztezi egymást, vagy valakit eltalál a labda, esetleg az egyik játékos ügyeskedni próbál, és a helyezkedésével akarja megzavarni, vagy lehetetlenné tenni a labda visszaadását. Ennek szabályozására jött létre a LET és a STROKE szabály. A Let a labdament újrajátszását jelenti, a Stroke pedig olyan szabálytalanságot, amiért a vétlen felet illeti a pont. A szabály úgy fogalmaz, hogy amint a játékos elütötte a labdát, lehetőséget kell biztosítania ellenfelének arra, hogy a lehető legrövidebb úton megközelítse a labda helyét. Más szóval elkotródik az útból, de villámgyorsan.
A bíró – illetve a hobbijáték során a sportszerűség – szerepe az ilyen esetekben megnő, hiszen nem csak azt kell eldönteni, hogy szándékos zavarás történt-e, de azt is, hogy pont lett volna-e az akcióból. A legkevesebb vita abból van, ha az ütőjátékos egyszerűen bemondja a Letet, mielőtt megütné a labdát, mert úgy látja, vagy az ütővel, vagy a labdával veszélyeztetné ellenfele testi épségét. Vagy nem az ellenfelét félti, hanem a másik eltakarja előle a falat, és semmiképpen nem tudja az élő szöveten átpréselni a labdacsot. Előfordul, hogy mindkét fél vétlen valamelyest, ekkor újrajátsszák a pontot, de ha ezzel egy agyonnyert pontot vennénk el az egyik játékostól, akkor neki kell ítélni a pontot.
A squash ügyességi játék, két hasonló játéktudású ellenfél minden szinten élvezetes csatákat vívhat egymás ellen, így nem csoda, hogy egyre népszerűbb. A Forbes 2003-ban a világ legegészségesebb sportjának választotta, hiszen egyszerre dolgoztatja meg a lábakat, és a felsőtestet, amellett pedig a bevezetőben említett rapid súlycsökkenés miatt játsszák sokan.
